www.azx.hu

Az Utazó

Pekingben 2007-ben jártam először. Akkor egy olimpiára készülő óriási metropolist láttam, félig kész felhőkarcolók sokaságával.

Az olimpia után tértem vissza, mert megérintett Ázsia, és kíváncsi is voltam, hogyan valósultak meg a tervek. Be kellett látnom, hogy Pekingre már nem lehet - és nem is érdemes az európai ember gőgjével nézni. Azt tudtuk, hogy a Mao-féle egyenruhás, "kultúr-forradalmas" Kína már régen nem létezik, de azért mégis sokáig úgy tekintett rá a gazdag világ, mint egy szegény, de fejlődő ha-talmas országra, amelyet ráadásul a jelenleg legnagyobb hata-lommal és katonai és gazdasági erővel bíró kommunista vezetés ural.

Amikor Kína elnyerte a 2008-as olimpia rendezési jogát, hát sokan feltették a kérdést, hogy ugyan mi is lesz ebből? Tudjuk, Kína nem igazán a demokratikus társadalmi berendezkedés mintapéldája és nem is a politikai és az általános emberi szabadságjogok fenn-tartásának az éllovasa, azért a változások elindultak és remél-hetően lépésről, lépésre folytatódnak. Aztán jöttek a hírek a mo-numentális építkezésekről, az infrastruktúra elképesztő fejlesz-téséről és világ politikai vezetői és a gazdaság urai rádöbbentek, hogy ez már nem bizony tréfa. Az ország meghatározó világ-gazdasági tényező lett, a maga hihetetlen mértékű gazdasági nö-vekedésével. Bár bőven volt  kétkedő vélemény, de - az egyes e-lemzők szerint - a korunk legésszerűbben legdrágább olimpiai já-tékát tökéletesen megvalósító Kína - győzött.

Elképesztő, hogy mit ért el a város pár év alatt. 2007-ben a napot nem láthattuk, mert ködös, nehéz levegőjű város volt, bár buda-pesti lévén én a szmogot igazán nem éreztem. Akkor a partne-remet lebeszéltem a napszemüvegről, mondván, ott nem is látni a napot. Most ragyogó napsütésben töltöttünk egy hetet és kény-telenek voltunk napszemüveget vásárolni. Mindez annak köszön-hető, hogy az olimpia miatt leállított Peking környéki szenes erő-műveket nem indították újra, a kétütemű járműveket kitiltották a városból, a nagyobb teherautókat (kamionokról nem is beszélve) egy külső körgyűrűn belül nem engedik be a városba. Bizonyos na-pokon bizonyos rendszámú autók járhatnak (és nem páros/párat-lan, hanem pl. az 1-re, 2-re stb. végződők). Rengeteg zöldterület van a városban. Pár év (!) alatt felépítettek egy 22 megállós met-róvonalat, amely szintén a tömegközlekedésre ösztönzi a város-lakókat.

Peking, ahol nem nagyon viccelődtek a tömegközlekedéssel, hanem egy inkább egy "kicsit" megcsinálták...

Persze mindezt „könnyű” véghez vinni egy központosított politikai rendszerben. De mindenképpen elismerést érdemel.

Peking belvárosában az utcák tiszták rengeteg növénnyel, amit ápolnak is. Folyamatosan takarítják a közterületeket, metróállo-másokat. 

A közbiztonságra igencsak irigykedhetnénk, mert - talán az ál-landó rendőri jelenlét okán - valóban elismerésre méltó, és az egyenruhások jelenléte egyébként pedig nem zavaró.

Természetesen mindezt turista szemmel láttam és érzékeltem, nem néztem szét a külső kerületekben, ahol talán valamivel rosz-szabb is lehet a helyzet. Láttam viszont  építkezésen elég szörnyű körülmények között dolgozó munkásokat, akiket a nap végén zsú-folt, nagyon lerobbant buszokba tuszkoltak és vittek a vélhetően nem kimondottan luxus szállásukra. A munkavédelem talán nem az erősségük, ezt talán némiképp alátámasztja a kínai hírforrá-sokból származó tény, mely szerint évente úgy nagyjából 5 ezer bányász veszíti életét a munkahelyén

.

Taxi

A taxi nagy élmény volt. Rengeteg van. 10 yüan az alapdíj (1 yüan kb. 30 Ft), utána km-enként 1 yüan. Borravalót soha nem fogad-tak el, de arra figyelni kell, hogy a taxiórát „lecsapja”.  

 

A kihagyhatatlan látnivaló - az űrből is megfigyelhető - Kínai Nagy Fal számtalan turistát vonz a világ minden tájáról...

Étkezés - étterem

Mi bátran beültünk szemrevalóbb éttermekbe. Angol nyelvű étla-pok is vannak, a választást megkönnyíti, hogy képekkel is illuszt-rálják az ételeket. Sok minden megkóstoltunk, de semmi ext-rémet, nem is volt problémánk. A helyiek nagyon szabályozottan étkeznek 12-13.oo óra között ebéd, akkor kiürültek a templomok, múzeumok. Előtte utána üresek az éttermek. Ha ilyenkor ültünk be egy sörre, a teljesen üres étteremben voltunk ketten. Úgy láttuk annak nincs hagyománya, hogy napközben beüljenek egy sör mellett beszélgetni.

 

Vásárlás

A mi kínai piacunk semmi ahhoz képest, amit itt tapasztaltunk. Iszonyú fárasztó az állandó alkudozás. Ez a ceremónia része, végig kell játszani, hogy jó áron jussunk a kiszemelt áruhoz. Mi a gyöngypiacon edződtünk. Az eladó által kínált ár 20-30%-át mondtuk, majd ha ügyesek voltunk 40-50%-ért megvettük. Ez ba-romi fárasztó, képzeljék el, amikor egy család elmegy vásárolni, és minden egyes cikkért meg kell küzdeni. Sőt, ha nagyon ked-vező árat sikerül elérni, és úgy gondolná, hogy akkor vesz még egyet, az eladó mosolyogva kapásból a kiindulási árat mondja és kezdődik minden elölről. Persze a kontraszt óriási, Pekingben is megtalálhatóak a legelegánsabb európai és amerikai áruházak, csillagászati árakkal, bár, de ha megnézzük az utcákon futó autóparkot, valószínű megvan a megfelelő vásárlóerő is.

 

Már régen vége a szürke egyenruhás, menetelős korszaknak és nagy gondossággal őrzik a sok ezer éves múlt örökségét.

Ami 6 napba belefért:

Láma templom, Konfucius templom, Ég temploma + a park, Tiltott város, Nyári palota, Nagy Fal (Badaling), olimpiai park, belváros (Wangfujing street), régiség piac, gyöngypiac, masszázs.

Jól éreztem magam, bármikor visszamennék. Érdemes felül-vizsgálni a kínai emberekről alkotott sztereotip képünket. Engem 6 nap alatt semmilyen negatív „élmény” nem ért. Kulturált, mo-solygó, segítőkész embereket láttam Pekingben.

 

Bár a kommunista világnézet és a vallás nem feltétlen járnak kéz a kézben, de úgy hallottuk, hogy a hosszabb ideje már a szerze-tesek életét sem bonyolítja különösebben a politikai vezetés...

Szöveg és kép: Barbara

Nagyon nagy hiba lenne, ha a kínai embert a világ különböző pontjain - olykor kétes formában - üzemelő "kínai piacok" alapján ítélnénk meg! Az ország felbecsülhetetlen kulturális örökséget mondhat magáénak, amelyet - mint valamikor régebben - mostanában ismét nagy érzékenységgel és büszkeséggel ápol. Lehet, hogy a jelenlegi politikai berendezkedés talán nem éppen a legszerencsésebb, de érdemes kissé belegondolni, hogy melyik demokratikusnak nevezett állam tehetné meg a Kínában elfogadott (kényszeríttet) születés-szabályozást, amelynek köszönhetően még foglalhatták el teljesen a világot. Viszont nem szabad elismerés nélkül elmenni a tudományban és a tech-nikában, valamint - valamelyest - az emberi jogok terén elért eredményük mellett.

Igen, Tibet kérdése egy nagyon nagy fekete pontot jelent, de tudjuk, hogy léteznek egyéb belső - etnikai - problémáik is, pl. az ujgurok-kal, de nagyon bízunk benne, hogy ezek idővel békésen is megoldódhatnak.

Most egy közelmúltbéli utazás emlékeit idéztük fel, ezért nem merülnénk el mélyebben a politikai és társadalmi helyzet elemzésébe.

Egy dolog nagyon biztos: kevés olyan hely létezik a világon, ahol egy utazó nagyobb biztonságban érezhetné magát, mint Kína.

www.azx.hu

Az Utazó