www.azx.hu

Riport

A tengerek legifjabb fotósa

- Interjú Holló Róberttel -

Hosszú idő után újra szárazföl-dön a szemtelenül fiatal fényké-pész, akit egy rövid interjú ere-jéig sikerült „elfognunk”.

Elöljáróban azonban érdemes tudni egy s más dolgot erről a fajta fényképész szakmáról.

Európában az OPS (Ocean Pho-to Service) a vezető fényképé-szettel foglalkozó cég. A társa-ság az utasszállító luxushajókat célozta meg és hozta létre raj-tuk a különféle phototeam-ek-et. A világ számos pontján köz-lekedő hajókon, ezek a fotósok

Horvátországban Rovinj naplementéjét csodáltam a hűs pázsiton üldögélve világító jégkockákkal díszített koktéllal a kezemben, Krka vízesésében fűrdőztem, Plitvice-i tavaknál túráztam, Zadar ódon városában fagyiztam, Dubrovnik narancssárga háztetős óvárosá-ban néztem a városőrséget, ahogy menetel és táncoltam végig éj-szakákat a legjobb szórakozóhelyeken.

Görögországban Corfun körülbelül negyvenszer voltam, megért-heted, hogy szépsége ellenére már nem tartom érdekesnek, bár, ha jobban belegondolok a legjobb gyrost ott ettem. Rodoszon a Blue Lagun Koktélbárban akváriumméretű „poharakból” kokté-loztam, Santorini kék-fehér épületei között csodáltam a mélységet (a hely szirtfalra épült, öt szigetből álló együttes), Tessalonikiben leginkább a többi hajóra voltam kíváncsi, amelyek velünk egy idő-ben tartózkodtak a kikötőben. Kefaloniában szinte a tengeren ülve ebédeltem, Mykonoson (amit csak „Kis-Ibiza”-ként őrzök em-lékeimben) az utcán sétáló pelikánokat csodáltam, roskadásig megpakolt asztalokról ettem a legfinomabb görög specialitásokat, ittam a legkiválóbb borokat és fehérhomokos, pálmafás partjain napoztam és mélykék tengerében fűrdőztem. Zakyntoson megcso-dáltam a zátonyra futott hajóroncsot, amely 100 éves, Athénban a filozófusok és a történelem nyomában jártam az Akropoliszon és csodáltam a nagymúltu város szépségeit.

Törökországban Kussadasiben Ephesus romjainál tettem kirán-dulást, vízipipáztam és török alma teát ittam a strandon, Antalya-ban láttam a legtöbb hadihajót egy helyen életemben és mindezt egy magas sziklafalon ülve. Ugyanitt néztem meg a Mini City utcai kiállítást is. Istambulban láttam a Kék Kupolát, a híres isztambuli Nagy Mecsetet de a legemlékezetesebb emlék az ott töltött egész estét betöltő tivornya volt, a pompásan kivilágított, zajos éjszakai életet élő fővárosban.

Romániában megálltunk Konstancában a legnagyobb román kikötővárosban.

Ukrajnában is voltam, Odessában kiváló éttermek vannak és a hajós fizetéshez képest meglehetősen olcsónak találtam. Sevasto-pol a második Világháborúból jól ismert város is felkerült a meg-járt híres városok listámra. Ezt a helyet tipikusan kommunista he-lységnek ismertem meg emlékművei miatt. Jaltában még felvonul-ást is szerveztek a megérkezésünk örömére. Volt kirakodó vásár, az utcán majmok, aligátorok és a karodra ülő madarak.

Szíria azért volt érdekes, mert ez volt életem első ázsiai országa. Sivár és lepusztult volt a többi helyhez képest, ahol előtte jártam. Megtapasztaltam milyen az igazán nagy nyomor. Akkor kezdett megváltozni a felfogásom a magyar helyzetről. Amit ott láttam, az szívszorító...

Szíria

Líbiában nagyon olcsó volt az arany és kedvesek voltak az embe-rek, de Szíriához hasonlóan ezt is üresnek találtam.

Ciprust a hírnevéhez képest nem találtam olyan érdekesnek.

Egyiptomot nagyon vártam és most így utólag is megoszlanak róla az érzéseim. Megtekintettem az Egyiptom Múzeumban az arany trónokat, a szarkofágokat, bennük a múmiákkal, és mumifikált krokodilokkal, macskákkal. Ezután következett a piramislátogatás, majd egy Jackson nevű tevén utazva jártam be a környező sivatag egy részét. Annyit tennék hozzá, hogy ami nagyon lehangolt az az, hogy a piramisok nagyon közel esnek Kairóhoz, már-már utca is kivezet oda.

   

Egyiptom

Máltán körbesétáltam a híres várat.

Tunéziában a város nagyon messze van a kikötőtől, egy óra taxival. Tipikus arab ország a maga hangos kerekedőivel és hadi-történelmével.

Hogyan látja a külvilág Magyarországot? Milyen tapasztalataid voltak? 

No igen. A legfontosabb az lenne, ha megtanulnák, hogy Magyar-ország Európában van és a fővárosunk nem Bukarest. A görögök Balkáni testvéreinek tartanak minket. Hiába magyaráztam nekik, hogy mi meglátásom szerint inkább vagyunk Európa szívében, semmint a Balkánon. A legszomorúbb azonban az, hogy alig talál-koztam olyannal, aki ismerte volna a Trianoni békeszerződés ránk vonatkozó passzusait, országunk szétdarabolását. Volt, aki szerint mi Romániához tartozunk, vagy románok vagyunk. Volt, aki azt hitte Ázsiában van az ország és nomád módon élünk benne.

Viszont akik voltak itt, nekik mind pozitív visszajelzést kaptam. A briteknek Magyarországról mindig Puskás és a magyar foci jutott eszébe. Volt, akinek a pornó ipar termékeiből voltak ismeretei és ezek alapján titulált minden magyar nőt gyönyörűnek. 

Tervezel e visszamenni?

Nem, nem hinném. Tapasztalatnak jó volt, de nem egy életforma, ami túl irreális képet nyújt. Gondolok itt arra, hogy a hajón telje-sen más dolgok prioritása, azaz még itthon ha az ember dolgozik a költségvetésébe mérvadó a lakbér, rezsi, élelmiszerek kifize-tése, addig a hajón nincsen gondod ilyesmire, hiszen a szállást és az étkezést a cég állja, ergo csak magadra kell költened. Szá-momra kifejezetten furcsa volt mikor az első itthon töltött hetem-ben nekem kellett elmennem a boltba, reggelire nem volt húszféle választék és hónap végén megkaptam a gázszámlát. Ami még nagyon fontos, hogy tartós párkapcsolatot a hajón fenntartani szinte lehetetlen, távkapcsolatban is elég nehéz és mivel az ember társas lény és mindnek a párját keresi, olyanoknak tudom ajánlani ezt a fajta életvitelt, akik nem akarják lekötni magukat ha kell évekig. 

azért dolgoznak, hogy megörökítsék az utasok legszebb pillanatait a nyaralás során. Tartalmaz a szolgáltatás vacsora-fotót, stúdió vagy beállított fotót saját igények szerint (családi vagy társaság portré, tájképek, látképek, szalonképek, Titanic Portré, kültéri party fotó meghitt pillanatok, avagy a hajózást az utas szemével stb.). Ám nem akarom lerántani a leplet minden részletről, nézzük meg, mit nyilatkozik kedves vendégünk, Róbert:

Hány évesen kerültél ki a hajóra?

Tizennyolc évesen, rögtön az érettségi után.

Hogyan sikerült kijutnod és mi kellett ahhoz, hogy fotósként alkalmazzanak?

Egy nagyon kedves barátom volt a cég első magyar fotósa és a városomból került ki a magyar fotósok 90% is. Ő segített minden-ben. Namost ahhoz hogy valaki hajón dolgozhasson, egy tenge-rész vizsgát kell tennie. A tanfolyam alatt megtanulod a tűz fajtá-ját megállapítani és a megfelelő anyaggal(víz, Co2, hab) eloltani, megtanulsz életet menteni, mind a sajátodat mind másét. Vannak speciális kódok is, amiket egy tengeren dolgozónak tudnia kell, és még sorolhatnám. Amikor a vizsgát letetted és megvannak a meg-felelő orvosi igazolások, ők megmondják, melyik hajón fogsz dolgozni, és hogy hol tudsz a legközelebb felszállni rá. Az odautat magadnak kell megszervezned.

Melyik hajón kezdtél?

Egy Emerald (Smaragd) nevű hajón kezdtem, ez egy középméretű utasszállító. Ez alatt azt értem, hogy ez csupán 1000 utast szállí-tott egyszerre. Ne nézz ilyen döbbenten, hidd el, hogy vannak en-nél sokkal nagyobb hajók is. A brit Thomson Utazási Iroda (TUI) szállítja az utasokat a görög vezetőségű hajóstársaság a Luis hajóira, közöttük erre is. Nos, az OPS-nek igazából egyikhez sincs sok köze. Esetleg a Luis-hoz, mert tőle veszi a helyet a hajón. Tudod a fotókat ki is kell nyomtatni. Az Emerald egyébként ár-kategóriában is a középkategóriába tartozik. Egy út (ami egy he-tes) ára hozzávetőlegesen 1000-1500 fontba kerül.

Milyen volt az első napod és hogyan alakult a későbbiekben az ottléted?

2007-ben kezdtem és Velencében kellett felszállnom. Az első utam a Személyzeti Ügyintézőhöz vezetett. Leadtam az útlevelet, tengerész vizsgapapírokat, orvosi igazolást majd a Managerem (szintén magyar) körbevezetett. Alig pakoltam ki a holmim a kabinban, már mehettem is dolgozni. Az étteremben kezdtem, va-csora fotókkal. Az első képeim a nagy izgalomtól nem sikerültek valami fényesen, de hamár nem spirázza túl a dolgot az ember: megy, mint a karikacsapás. A későbbiekben egyszerűbbé vált min-den. A napjaim hasonlóan teltek: munka, buli és világlátás hu-szonnégy órában.

Milyen nyelven kellett kommunikálnod?

Angol hajón angolul. – nevet – Egyébként dolgoztam spanyol ha-jón. Tudod az vicces volt, mikor a kitűnő angol érettségimmel azt hittem képes leszek arra, hogy megértsem az angol anyanyel-vűeket. Első napomon az étteremben jöttem rá, hogy egyrészt nem csak egy fajta angol van, hanem léteznek tájszólásos válto-zatai is. Másrészt hogy a tanárom nagyon irodalmian és tisztán beszél, amíg a britek teszem azt, elharapják a mondataik végét, vagy tőszavakban beszélnek. Amikor spanyol hajón dolgoztam az olybá volt mókásabb, hogy spanyolul soha nem tanultam, egy szót sem tudtam. Papírra írattam fel a nagyon fontos mondatokat,a miket alkalom adtán elő is adtam. Ilyenek voltak, hogy „fáradjanak a másik kasszához kérem” és „mosolyogjon!”.

Milyen a hajós élet „legénységi” szemmel?

Ha egy hajón dolgozol, ott is laksz. Ahol laksz, oda mész „haza”, tehát az az otthonod. Mindenki, aki a veled együtt él, majdhogy-nem a családod. Együtt vagytok fáradtak, szomorúak, boldogok vagy éppen részegek. Baráttá váltok, ha akarod, ha nem. Kölcsö-nösen segítetek egymásnak. Gondolhatod. Mindenki azzal „ke-reskedik” amije van. Mi fotósok, fényképekkel. A bárosok kokté-lokkal, a szakácsok ételekkel, a mosodások tiszta ruhával és a többi. Megy a cserebere. Egyszóval nagyon fáradt a légkör de mégis bizsergetően kellemes és otthonos.

Milyenek a dolgozók a hajón?

A világ összes pontjáról érkeznek fotósok és dolgoznak az OPS-nek. A hajó személyzete is legalább ilyen sokszínű társaság. Különféle kultúrákba lát bele az ember és ismerkedik meg ezek nyelvezetével is. Egy kicsit mindenki tanul minden nyelven. A men-talitás is élesen eltérő ezeknél a népcsoportoknál. A hajó személy-zetét fülöp-szigeteki munkások látják el, őket elég alázatosnak is-mertem meg. A moldávok nagyon karakánok, így egy kissé utasí-tóbban bánnak még az utasokkal is. A kolumbiaiak nagyon mulat-ságkedvelő népség, még a balinézek inkább a pingpongot és egyéb társasági tevékenységet favorizálnak. A spanyolokra tényleg igaz, hogy azt hiszik ők „szarták a spanyolviaszt”. A brazilok imádnak táncolni, olyanok, mintha soha nem fáradnának el. Nekik a vérükben van minden olyan tánc, amiket mi tánciskolákban ta-nulunk sokszor súlyos összegekért. Az olaszok heves vérmérsék-letűek, lobbanékonyak és szeretnek veszekedni. A görögök nagyon büszkék a tradícióikra és nagyon vendégszeretőek.

Milyen a bérezés?

Számokat nem mondok, legyen elég annyi, hogy a brit fizetéshez mérten fizetik a fotósokat is.

Milyen útvonalakon közlekednek ezek a hajók?

A legtöbb hajó úgy nevezett egyhetes utakat csinál. Ez azt jelenti, hogy van egy tervezete, egyik héten ezen az úton halad aztán a másik héten egy másikon, ám a harmadik héten újra az elsőn. Mindig van egy kiindulópont és oda kell visszaérnie az új útvonal kezdéséhez. Ez a nyár első felében mindig így van. Sok ember szeretné látni ugyanazt a helyet bizonyára. Mondanom sem kell nagyon unalmas egy idő után. Aztán a szezon vége felé váltanak, és majdhogynem összevissza mennek. Egyszerre két hétig is hajózhatunk. Van, hogy két napig ki sem kötünk. Mi dolgozók persze előre tudjuk, ha változtatnak a terveken.

Mennyit kellett dolgoznod és mivel töltötted a szabadidődet?

A beosztást a csoport vezetője, a hajó Photo Managere állítja össze. Többkomponensű munkát végzünk. Megtervezzük, megcsi-náljuk, retusáljuk, kinyomtatjuk, majd eladjuk – mi fotósok – a ké-peket. Szerinted ez hány különböző munkavégzési folyamat? Kellett egy vagy két fotós, aki elmegy az utasokkal kirándulni és képeket készít a tájról és róluk. Kellett egy az úgy nevezett Gangway-re azaz a lépcső aljára, amin az utasok lejöttek a hajról és „kiszállós” és „integetős” képeket készített. Este mindig egy órával az indulás után nyitott a bolt, ahova kellett egy ember el-adni és egy ember segíteni és kiszolgálni. Ezenkívül egy kellett a stúdióba és egy retusálni és nyomtatni a laborba. Mivel én mindegyikre alkalmas voltam, így eléggé színes munkakört tudhat-tam magaménak.

A szabadidőmet az elején városnézéssel, vásárlással, éttermi ét-kezésekkel fűszereztem, de miután töviről hegyire kiismertem minden helyet és minden éttermet, leginkább aludtam, pihentem, olvastam. A zárás után persze mindig bulizni mentem.

Melyik országokba jártál, milyen nevezetes helyeket láttál?

Spanyolország, itt Barcelonában nagyon sokat.

Olaszországban megismerkedtem Róma összes szépségével, jártam a Vatikánban, a maffiózók hírhedt városában, Nápolyban, Pisában próbáltam kiegyenesíteni a ferde-tornyot, Trieste-ben Sissy kastélya nyűgözött le és meglátogattam a hajógyárat is, Velencében a Szent Márk tér galambjait etetve sétáltam, Szicília Etnáján hógolyóztam, ezenkívül ott volt még Brindissi, Liverno.

    

Az Etna

Szlovéniában kikötöttünk Kooperben és ilyenkor mindig  honvá-gyam volt, mert ez volt  a legközelebb Magyarországhoz.

www.azx.hu

Riport